Erasmus BIP – Norwegian Language, literature and culture
Babes-Bolyai Egyetem, Kolozsvár, 2023

Norvég szakos hallgatóink egy csoportja tanszékvezetőnk és norvég anyanyelvi lektorunk kíséretében Kolozsvárra látogatott, hogy részt vegyenek egy lengyel, magyar és román hallgatóknak, valamint oktatóiknak szervezett Erasmus-részképzésen. Alább olvashatják a lelkes hallgatók élménybeszámolóját (a képeket a jobb ebérgomb segítségével, a "Kép megnyitása új lapon" funkciót kiválasztva lehet nagyobb méretben megtekinteni).

1.nap (03.30.)

Kalandos utunk korán reggel kezdődött Budapesten, a Keleti-pályaudvaron. A korai kelés miatt kissé fáradtan és bágyadtan gyülekeztünk a peronon.  A háromvagonos vonatunk, melynek végállomása Brassó volt, a tipikus ’biztos, hogy ez el fog érni addig?’ közlekedési eszközök közé tartozott. Miután mindenki megérkezett, felszálltunk a leharcolt vasparipára. Az arcokon izgalom és őszinte lelkesedés látszott, ugyanis ekkor még nem realizálódott bennünk, hogy az út Kolozsvárig majdnem 8 hosszú óra lesz. A magyar kalauz akadékoskodása és két határon a személyi okmányokat ellenőrző rendőrök ’villámgyors’ intézkedése után, néhány perces késéssel, de végül sikerült megérkeznünk a Szamosnál fekvő erdélyi városba. A vasútállomáson a román norvégot tanuló diákok vártak ránk, hogy megkönnyítsék eligazodásunkat. Az idő gyönyörű volt, amit kis meglepődéssel nyugtáztunk, hiszen a vonatról több helyen is hómaradványok látszottak. Villamossal jutottunk el a szálláshelyünkig, az egyetem hoteléig. A szobák elfoglalása után kísérőinkkel elmentünk a helyi bölcsészettudományi kar főépületébe, ahol egy hivatalos köszöntésben volt részünk. Útközben elsétáltunk a méltán híres Mátyás király-szobor mellett. A bemutatkozások és fotózás után a társaság szabad programot kapott. Többen gyorsétteremben próbálták a hosszú út során felhasznált kalóriákat pótolni. Estére mindenki visszatért a hotelbe, hogy kipihenje magát és erőt gyűjtsön az elkövetkező 5 nap előadásaihoz és programjaihoz. (szerzők: Petra és Martin)

2. nap (03.31.)

A reggelt egy előadással kezdtük, ami a norvégok kivándorlásáról szólt Amerikába. Nagyon érdekes volt és sok újdonságot megtudtunk, például, hogy miért és milyen elvárásokkal hagyták el országukat. Ezután még egy előadás volt, aminek a középpontjában Knut Hamsun állt. Ugyanolyan informatív volt ez is, mint az előző. Különösen kedvezett azoknak, akik az irodalom iránt érdeklődnek. 

Az ebédszünet után egy vonatok gyártásával foglalkozó multinacionális céghez vezetett utunk, ahol két alkalmazott a HR részlegről beszámolót tartott a munkájuk és a skandináv nyelvek kapcsolatáról, bemutatták, mivel foglalkozik a cég, és mi az egyes alkalmazottak munkaköre. Körbevezettek, majd az ebédlőben leülve kérdéseket is tehettünk fel, mind a céggel, nyelvtudással, és vonatokkal kapcsolatban is. A céglátogatás befejeztével visszautaztunk az iskolába, ahol rövid kávészünetet követően meghallgattunk egy előadást a skandináv és szláv nyelvek kapcsolatáról. Ennek hála, most már lengyelül is tudunk. A nap befejeztével visszatértünk a szállóra, ahol pár órát tudtunk szusszanni, mielőtt esti programunkra indultunk, amire a kolozsvári hallgatók hívtak minket. (Ez véletlenül sem egy latino est volt.) (szerzők: Anna és Detti)

3. nap (04.01.)

Április 1-én, szombaton a pénteki naphoz hasonlóan az egyetemen kezdtünk, ahol 10 órától egy interaktív szemináriumon vettünk részt. Először a mi egyetemünk, tanszékünk került bemutatásra Dr. Vaskó Ildikó és a lektorunk, Eikeland Hege által. Ezt követően mi, a diákok adtunk elő egy-egy prezentációt általunk választott, kedvelt témákban. Szó volt például norvég mitológiáról, sorozatokról és filmekről, motorsportról és egyéb izgalmas dolgokról. Ez a rövid bemutatkozás érdekesnek és hasznosnak bizonyult a többiek számára, hiszen megmutathattuk, hogy nálunk hogyan zajlik az oktatás, illetve kicsit jobban megismerhettek bennünket is. A prezentációk után volt egy kávészünet, ahol mindenki feltöltődhetett a román hallgatók által gondosan előkészített kávé, tea és sütemények segítségével, és felkészülhetett a szeminárium második felére, ahol a lengyel diákok és tanárok bemutatkozására került sor. Sok izgalmas dolgot tudtunk meg, többek között arról, hogy náluk milyen a hallgatók és az oktatók közötti együttműködés, hogyan folyik Gdanskban az oktatás, vagy akár, hogy milyen a diákélet, milyen lehetőségei vannak egy ott élő fiatalnak. Meglepetésben és jókedvben sem volt hiány, hiszen az előadás alatt énekelni is hallhattuk a gdanski vendégeket, láthattuk táncra perdülni a norvég lektor urat, illetve norvég csokoládéval is megkínáltak bennünket.

Az interaktív órát egy ebédszünet követte, amely után szabad programként a „Romulus Vuia” Etnográfiai Múzeumba látogattunk el, ami egy bel- és kültéri néprajzi múzeum. Ezt a parkot a lengyelekkel együtt volt szerencsénk felfedezni, és mindenki számára nagyon érdekes volt. A program végén egy közös csoportképet is készítettünk.

A nap maradék része mindenkinek másképp telt, de a legtöbben a pihenést, közös beszélgetést, vacsorázást választották, hiszen egy eseménydús napon voltunk túl. (szerzők: Anna és Lili)

4. nap (04.02.)

A negyedik napunkat kettő, a helyi tanárok által tartott órával kezdtük meg.

Az első előadásból megtudhattuk, milyen skandináv irodalmi műveket fordítottak le napjainkig román nyelvre, illetve szóba kerültek az egyetemeinken folyó irodalmi témájú órák közti hasonlóságok és különbségek is. 

Ezután egy interaktív szeminárium következett, melynek témái az egészség és a betegség ábrázolása a költészetben, illetve a COVID-járvány hatására született "covid-költészet" voltak. Ennek a különleges, főként közösségi oldalakon kibontakozó költészetnek a központi elemei a járvány pusztítása és a kijárási tilalom okozta kollektív reményvesztettség és egyéb társadalmi változások.

Ebédszünet után a csapat többi tagjával a Belvedere Hotel melletti kilátóhelynél találkoztunk. A szálloda környékéről remek kilátást kaptunk a városra. Egy kellemes séta után az utunk a Babes-Bolyai Egyetem Botanikus Kertjébe vezetett. Útközben átkeltünk a Kis-Szamos felett, és megcsodáltuk a helyi építészetet. A kertben kisebb csapatokra váltunk szét. Eme bejegyzés szerzőit egy szimpatikus helyi hallgató vezette körbe a kedvenc helyein.

A hivatalos program után az ELTE tanárai és hallgatói a tanszékvezetőnk által szervezett közös vacsorán vettek részt, melynek során a beszélgetés többnyire norvégul zajlott. (szerzők: Ginny és Tamara)

5. nap (04.03.)

Az utolsó előtti napunkat reggel 10 órakor kezdtük az egyetemen. Egy nyelvészeti előadáson vettünk részt, ahol a Skam sorozat nyelvi sajátosságairól volt szó. Az órát csoportmunkával zártuk. 

13 óra előtt közösen megebédeltünk az Operaház előtt - ahol egyébként gyakran játszanak Ibsen színdarabjai közül és legtöbbször mindez magyar nyelven történik. Miután megérkezett az egyetem busza, egy órát utaztunk Tordára, ahol a sóbányát néztük meg. 

Egy 45 perces idegenvezetés után egyedül fedeztük fel a bányát. A bátrabbaknak lehetőségük volt csónakázni a bányatóban vagy sót nyalogatni a falról (1/10 would not recommend). 

Az estét egy közös búcsúvacsorával zártuk. Egy japán étterembe mentünk, ahol egy 'amennyi beléd fér' büfé keretében sushit és egyéb különleges fogásokat ehettünk. Az ételek nagyon finomnak bizonyultak, mivel lengyel diáktársaink közül voltak, akik ötödjére-hatodjára is púposra szedték a tányérjaikat. (szerzők: Csenge, Anna és Luca)

6. nap (04.04.)

Az utolsó napon szakadó hóesésre ébredtünk. Decemberben jobban örültünk volna neki, de most sem bántuk. Legalább az idén már biztos láttunk havat. 

Összepakoltuk bőröndjeinket és 10 órára egy irodalmi előadásra mentünk az egyetemre, többek között Knut Hamsun Pán című művéről beszélgettünk. Az órát egy mókás versírós feladattal fejeztük be. Ezt követően végleg elbúcsúztunk az ottani tanároktól és diáktársainktól. 

A vonat indulása előtt belefért egy utolsó ebéd- és kávészünet.

Kisebb kavar után felcsatolták azt a vagont is, ahová a jegyeink szóltak és mindenki megkönnyebbülten foglalt helyet. Fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagodva vettük az irányt hazafelé. Szerintem mindenki nevében kijelenthetem, hogy a Kolozsváron szerzett emlékeinkre még évek múlva is mosolyogva gondolunk majd vissza. (szerzők: Anna és Luca)