Egy újabb este a színházban

Idén is jártunk színházban.

A Radnótiban utoljára műsorra tűzött Strindberg: A pelikán (1907) című darabja egy látszólag normálisnak tűnő család élethazugságait tárja elénk egy örökösödési vita ürügyén. A lehengerlően toxikus anyát, azaz a pelikánt Tóth Ildikó játszotta, míg az eleinte setesuta, de végletekig elnyomott lány, Gerda öntudatra ébredését Sodró Eliza tette megrendítően emlékezetessé. A robbanékony és frusztrált fiúgyermeket, Fredriket pedig Major Erik formálta meg. A számító és hideg Axel, aki egyszerre Gerda férje és az anya, Elisa szeretője ugyancsak izgalmas szerepet kínált Bányai Kelemen Barnának.

A darabot Kúnos László fordította és Ördög Tamás állította színpadra. A modern áttörés drámáinak egyik központi témája a polgári család mítoszának szertefoszlása, ahogy Erika Fischer- Lichte: A dráma története című művében találóan megfogalmazta: „Tagjai nem tudnak megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeket a közvélemény formájában a társadalom támaszt velük szemben. Mivel azonban a társadalom ragaszkodik ehhez a „természettől fogva adott” viselkedéshez, az egyén arra kényszerül, hogy hazugságra építse családi életét, és egy olyan – a családapa vagy a családanya szerepében artikulálódó – Énkép mögé rejtse el valódi önmagát, amelyet a társadalom alakított ki és rögzített egyszer s mindenkorra.” ( Erika Fischer -Lichte, 2001, 505.o.)